Unit – linked biztosítás
A biztosítás nevében lévő angol kifejezés (unit-linked) szó szerinti fordítása egységhez kötöttet jelent.
Az ilyen típusú biztosítási termékek lényege, hogy a szerződő által befizetett díjakat a befektetési alapokhoz hasonlító eszközalapokba fektetik, a lejáratkor – esetleg halálesetkor – kifizetésre kerülő összeget a befektetések hozama fogja alapvetően meghatározni. Az, hogy milyen alapokban fektetik be a biztosítási díjakat, egyaránt függ a biztosító illetve a szerződő döntésétől.
Az unit-linked életbiztosítások egyaránt nyújtják a vegyes életbiztosítások szolgáltatásait illetve azokat a befektetési lehetőségeket, amelyeket befektetési alapok kínálnak. E mellett azt is tudni kell, hogy befektetési egységhez kötött életbiztosítás nem teljesen azonos a befektetési alappal. Természetesen sok hasonlóság van közöttük, mint például az, hogy megbízott vagyonkezelők foglalkoznak a befektetéssel, a befektetések aktuális értékét akár naponta is követni lehet. (A biztosítók évente egyszer kötelesek erről tájékoztatni az ügyfelüket, lehet kérni év közben is ilyen tájékoztatást, de akkor külön díjat számolnak fel. A befektetési egységek értékének díjmentes figyelemmel követése a biztosítók internetes honlapján, telefonos ügyfélszolgálatukon vagy személyesen a fiókjaikban lehetséges.)
A két befektetési termék, – az unit-linked biztosítás és a befektetési alap – között azonban lényeges különbségek mutatkoznak meg, mivel az unit-linked biztosítás hosszútávra szól, nehezen készpénzzé tehető olyan biztosítás, amely befektetési elemet is tartalmaz.
Az unit-linked biztosítások csoportosítása a díjfizetés gyakorisága szerint:
• egyszeri díjas biztosítás: közvetlenül a szerződés megkötése után kell egy nagyobb összeget befizetni;
• folyamatos díjfizetésű biztosítás: évente több alkalommal – havonta, negyedévente félévente, évente – van lehetőség a biztosítás meghatározott díjának befizetésére.
Mindkét formának vannak előnyei, az egyszeri díjas befizetés költségtakarékosabb, mivel a díjfizetéssel kapcsolatos költségek csak egy alkalommal merülnek fel.
A folyamatos díjfizetésű biztosítás esetén viszont a rendszeres díjfizetés melletti egyszeri rendkívüli befizetésekre is lehetőséget biztosítanak, ilyen esetben a biztosítók általában 1-2 százaléknyi plusz kamatot is jóváírhatnak az ügyfeleik számláján egyfajta „jutalomként”.
A biztosítás várható hozamát jelentősen csökkentheti, hogy a biztosító milyen mértékű és típusú költségeket érvényesít. A költségek többfélék lehetnek:
• ún. kezdeti költségek: az ügyfél megszerzése miatti költségeket jelenti elsősorban, de az is megesik, hogy alapnyitási vagy –kezelési költség elnevezéssel jutalékot vonnak le a befizetések után;
• adminisztrációs költségek: ezt kezelési költségnek is nevezik, általában kis összegű, havi 500 forint alatti összeg,
• alapváltási díj: akkor kell fizetni, ha az ügyfél a befektetéseit át akarja rendezni, biztosítónként eltérő lehet a költségek számításának módja és összege is;
• eladási és vételi árfolyamkülönbségből adódó költségek: díjfizetéskor az ügyfél befektetési egységeket vásárol a biztosítótól, visszavásárláskor ez fordítva történik, a biztosító lesz a vásárló, jó esetben az eladási árfolyam magasabb, ekkor a biztosítók általában 5-6 százalékot elvonnak a díjból;
• biztosítási kockázati díj: mértéke a szerződés egyedi jellemzőitől függ, azaz teljesen egyénre szabott.
Az unit-linked biztosítási formát elsősorban akkor érdemes választani, ha hosszabb ideig nem lesz szüksége valakinek a befizetett összegre, mivel a futamidő lejárta előtt magas költségek árán lehet csak a pénzhez hozzájutni. Fontos tudni, hogy a biztosítás első éveiben általában jelentős veszteséggel jár a visszavásárlás.
